Prológus

Könnyes szemekkel néztem végig a templomban ülő embereken, akik mind egy dolog miatt vannak itt: búcsúzni. Ma végső búcsút veszünk szeretett férjemtől, Jack Hemmings-től. Végigvonultam a hosszú sorok között, éreztem magamon az emberek tekintetét. Leültem az első sorba és vártam, hogy elkezdődjön a szertartás. Próbáltam erősnek tűnni, de hiába, a pap legelső szavánál halk, keserves zokogásban törtem ki. Már egy hete meghalt, de még mindig nem tudtam felfogni. Vele együtt az egyik felem is elment. Egy dolog tartja bennem a lelket, a kislányom, Sophie. Ha ő nem lenne, már én is a túlvilágon lennék. Kicsit furán hangozhat, hogy itt ülök 19 évesen és már van egy gyerekem és férjnél vagyok, vagyis voltam. Oldalra pillantottam, ahol Jack családja ült. Liz sírt, Andrew pedig komor tekintettel bámult maga elé. A testvéreit viszont nem láttam. Mikor a pap elmondta a szövegét, mindenki felállt és letette a virágot a ravatalozóra. Páran odajöttek hozzám és részvétet nyilvánítottak. Mikor mindenki elment, odaléptem a koporsóhoz és ráhelyeztem a csokor rózsát.
- Örökké szeretni foglak - suttogtam magam elé, majd megfordultam és elhagytam a templomot.